Estvéli Ének Lyrics

A fényes nap immár lenyugodott,
A föld színe sötétbe’ maradott.
Nappali fény éjjelre változott,
Fáradtaknak nyugodalmat hozott.

Midőn ágynak adom a testemet,
Deszkák közé zárom éltemet,
Hosszú álom zárja két szemem,
Kakasszóra szabad lesz a lelkem.

A halálhoz még fiatal vagyok,
De több napot nekem a sors nem hagyott.
Érzem, végem, ez volt az utolsó,
Ez éjszaka kellhet a koporsó.

Minden ember megyen nyugalomra,
Az Istentől kirendelt álomra.
De én mindig úgy megyek ágyamba,
Mintha mennék gyászos koporsómba.