Inevitable (Óhatatlan) Lyrics

Rövidülnek a napok, rövidül az élet;
Megtépázott, esõ mosta útra lépek,
felébredve a szürke vak világra.
Minden tükrözõdésben
a tompa fényt látom.
Ismétlõdnek a napok, elszöknek tõlem,
szorongással itatnak át s félek,
felébredve a szürke vak világra.
Minden percében
az elmúlását látom.
Késõre jár a ködös hajnal
tegnap még túl korán volt,
holnaptól nincs többé...
A mulandóság ígérete emészt,
a bánat, a veszteség, a hiány


"Két karoddal átölelsz te, ha félek
Két karommal átölellek, s nem félek
Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem
Két karodban a halálon mint egy álmon, átesem"

A halálon, mint egy álmon, átesem