Styx (Styx) Lyrics

Alámerülök, bűzös vízbe -
Hódolva, hát, az édes íznek;
Átjár a rothadt illat árja,
Mélységét lelkem még kívánja.

Styx, ó, te pokoli bűz,
Habjaidba a szomjam űz!
Emberfi véres kínjai
Által tápláltak vizei.

Szurok-fekete tükörsík,
Dimenziókon túlra hív:
Obszidiánként rejtélyt sejtet -
S tova nem lépsz, míg meg nem fejted.

Álom - E fodrozódó nemlét árja,
A szomjazót magányba zárja.
S miként pilláid felrebbennek,
Utat engedsz az Ösztönödnek.

Meglátod őt a vaksötétben.
Megérzed őt vakító fényben.
Megízleled halálos ízét,
S megérinted valódi Vizét...